Személyes történetem
Szalai-Taskó Barbara,
fejlesztő-támogató szakember
Az oldalamon eddig szakmai munkámról olvashattál, most pedig szeretnék nyíltan mesélni magamról. Így talán jobban megismersz, és érthetővé válik, miért olyan fontos számomra az ökológiai szemléletmód, ami az egyén fejlődéséből indul - és hat a tágabb kapcsolatokra.
Írhatnék sok mindent magamról, még AI általi szöveget is, de nem hiszek benne. Mivel mindig is a minőségi kapcsolódás volt a szívügyem, hiszem, hogy akiknek találkozni kell, azok találkozni is fognak. Akiknek meg kell ismerniük egymást, azok meg fogják. Ehhez pedig első sorban önazonosságra és autentikus kommunikációra van szükség - amit én is folyamatosan tanulok.
Hosszú utam vezetett addig, ahol most tartok, számos fordulóponttal, kihívással, nehézséggel és persze gyönyörű pillanattal.
Talán meglepő, de két krízist igazán nagy gyógyítómnak látok az életemben, amik segítettek, hogy segítő lehessek.
Két gyermekem születése után kerültem az első olyan fordulópontra, ahol nem tudtam, merre tovább. Előtte jól menő tévés karrierem volt, egészen főszerkesztői szintig, amiből rengeteget tanultam, főleg az emberi kapcsolatokról, a vizualitásról és a nagy rendszerek működéséről.
Emellett búvárkodtam, elképesztő szerencsével (vagy sorssal) eljuthattam a világ gyönyörű helyeire, ahol a természet lenyűgöző teremtményeivel merülhettem. Olyan hajós expedíciókon vehettem részt, amikre kevés magyar ember jutott el előttem. Merültem kardszárnyú delfinekkel Norvégiában, delfinekkel és mantákkal Hawaiin, cápákkal Mexikóban. Ezek egy részéről forgathattam is. Az utcicélok nekem sosem a luxust szimbolizálták, sosem ez mozgatott, amikor valahova indultam. Csak egyetlen egy cél lebegett a szemem előtt: hogy kapcsolódhassak a vízzel és azokkal az élőlényekkel, amik valami nagyobb, bölcsebb tudás őrzői - és a szemükbe nézhessek. A természet szeretete miatt növényi étrendre váltottam, a nem ártás szemlélete szép lassan bekúszott az életembe.
Tartalomkészítői pályafutásom vége felé egyre inkább érdekelni kezdett az, hogy végezhetnék valami olyan munkát, ami jobban szolgálja az egyént és kapcsolataink jobbá tételét. Amikor a gyermekeim megszülettek, a születés-szülés misztériuma tanítómmá vált (dolgoztam is ezen a területen rövid ideig, várandósokat és kisgyerekeseket támogattam), nem beszélve az utána következő időszakról. Aztán az anyaság, a házasság megkérdőjelezett mindent, ami addig fontos volt számomra, vagy amit addig tudtam a világról. Jó anya és társ akartam lenni, egészségesen működni és csupa építő dolgot akartam a lányaimnak tovább adni, mégsem ment. Krízisbe kerültem, kerestem a helyem ezekben az új szerepekben, és tudattalanul éreztem, hogy ahhoz, hogy igazán jó segítővé (és teljes emberré) válhassak, dolgoznom kell magamon, a kapcsolataimon és a szakmai hitelességemen.
Ekkor indult el sokrétű terápiás utam, ami azóta is tart, és ekkor kerültem kapcsolatba a GordonTA önismereti és felnőttképző szervezettel, ami új, tiszta és egyre inkább játszmamentes alapokra kezdte helyezni életemet. Először tréner, majd coach, később pedig szakmaközi szupervízor lettem. Megismertem a tranzakcióanalízist és a win-win kommunikáció szemléletét. Tanultam játszma-elméletet, női csoportok vezetését és szervezetfejlesztést, majd ügyvezető lettem. Nem lett volna megállás, ha...
Ha nem történik meg az, amire a legkevésbé számítottam. Egy látszólag végtelenül prosperáló időszakban pánik tüneteim lettek, a férjem pedig kórházba, intenzív osztályra került. Hirtelen válságba jutottam belül és kívül is, ez pedig megállásra késztetett. Rájöttem, hogy számos dolgot nem oldottam meg és végeztem el az életemben, amiért elindultam, amiért segítői útra léptem. Ma már a pánikot egyik legmélyebb, legnagyobb tanítómnak tartom, ami a rendszerszemlélet, sőt, a transzgenerációs tanulmányok és tapasztalatok irányába vitt. Megismerkedtem az IFS (Belső Családrendszer módszertanával) egy csodálatos könyv és terapeuta segítségével, aki azóta is kísér. Szupervízorként tanultam PCM-et, Gestaltot, illetve team coach és action learning facilitátor lettem. Jelenleg Physis Pozitív Pedagógiát hallgatok, jövőre pedig indul IFS terapeuta képzésem, így hamarosan ügyfeleimet tovább tudom kísérni terápiás irányba is. Egyéni és csoportos munkáim mellett továbbra is támogatom kommunikációs szakemberként a GordonTA munkáját, illetve a WBA (Women Business Angels) nemzetközi szervezet is, mely a női vállalkozók fejlesztését tűzte ki célul.
Ha itt vagy az oldalamon, azt láthatod, hogy pont emiatt, sokrétű a munkám. Szerencsés vagyok, hogy ennyi mindent tanulhattam. Talán ez az én utam: folyton úton lenni. Közben pedig fejlesztő szakemberként menni veled, kísérni, akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha nincs, aki elfogadjon, vagy magadat sem tudod éppen elfogadni. Akkor is, amikor krízisben vagy: mert kríziseink nagy tanítóink és nem véletlenül érkeznek hozzánk. Ha pedig brandet, vállalkozást építesz, vagy partnerségben vezetnél, akkor is számíthatsz rám. Hiszen mindannyiunk közös feladata, hogy saját változásunkon és változtatási lépéseinken keresztül végsősoron a tágabb ökoszisztémára hassunk, és a világ egy kicsivel jobb, békésebb hely legyen.
Köszönöm családomnak és barátaimnak, hogy velem vannak, ügyfeleimnek pedig, hogy tanítanak. Csodálatosak mind egytől egyig.
