Szalai-Taskó Barbara | Rólam

Hosszú út vezetett addig, ahol most tartok. Sok fordulóponttal, nehézséggel és olyan élményekkel, amelyek alapjaiban formálták azt, ahogyan ma az emberről, a kapcsolatainkról és a fejlődésről gondolkodom.

Évekig a televíziózás világában dolgoztam riporterként, tartalomkészítőként, később vezetőként. Rengeteget tanultam az emberi viszonyokról és a nagy rendszerek működéséről. Közben búvárként eljuthattam a világ egészen különleges helyeire is: merültem kardszárnyú delfinekkel Norvégiában, mantákkal és delfinekkel Hawaiin, cápákkal Mexikóban.

A természethez való kapcsolódás azóta is az egyik legerősebb kapaszkodóm. Talán ott értettem meg először igazán, hogy egy élő rendszerben minden mindennel összefügg – és milyen ereje van annak, amikor valami a saját természetének megfelelően létezhet.

Aztán megszülettek a gyerekeim, és az addigi életem egyszer csak már nem adott választ mindenre. Jó anya és társ szerettem volna lenni, és valami jót továbbadni a lányaimnak. Közben egyre világosabbá vált, hogy ehhez nekem is dolgom van önmagammal.

Az első nagy megállás volt ez az életemben. Innen indult az a sokrétű önismereti és terápiás folyamat, amely azóta is tart, és lassan a szakmai életemet is más irányba fordította.

Meghatározó szerepet kapott ebben a GordonTA is. Tréner, coach, majd szakmaközi szupervízor lettem, később pedig ügyvezetőként dolgoztam a szervezetben. Mélyebben megismertem a tranzakcióanalízist, a humanisztikus szemléletet, valamint a játszmamentes, win-win kapcsolódás alapjait.

Sokat köszönhetek ennek az egyedi szakmai és oktatási kultúrának, amelyben a tudás, az önismeret és a saját élményű tanulás szorosan összekapcsolódik. Máig hat arra, ahogyan a fejlődésről és az emberek kíséréséről gondolkodom.

Azt hittem, megérkeztem.

Egy kívülről kifejezetten sikeres időszakban azonban pániktüneteim jelentek meg, miközben a férjem váratlanul intenzív osztályra került.

Újra meg kellett állnom.

Ez a krízis sok mindent átírt bennem. Mélyebbre vitt a saját történetemben, a hozott mintáim megértésében és a rendszerszemléletben. Arra is rámutatott, hogy attól, hogy kívül minden rendben lévőnek látszik, belül még sok minden várhat arra, hogy figyelmet kapjon.

Ma már mindkét krízist életem fontos tanítójának tartom. Nem azért, mert könnyűek voltak, hanem mert változásra késztettek – és közelebb vittek ahhoz, ahogyan ma élni és dolgozni szeretek.

Emberként mi is élő rendszerek vagyunk. Hat ránk mindaz, amit hozunk és átélünk. Ahogy egyre közelebb kerülünk a saját természetes harmóniánkhoz, annak nyoma lesz abban is, ahogyan a gyerekeinkkel, a társunkkal, a munkánkban és a tágabb világban jelen vagyunk.

A saját tapasztalataimból is tudom, hogy ami bennünk változik, ritkán marad csak a miénk.

Szakmaközi szupervízorként és mentorként komplex, rendszerszemléletű megközelítésben kísérem a hozzám fordulókat. Fontos számomra a mélység és a személyesség.

Nem vagyok annak a híve, hogy könyvekből, videókból vagy online tartalmakból önmagukban tartós, mély változás születhet. Tudást adhatnak, tágíthatják a látókörünket, és új felismeréseket hozhatnak. A valódi változáshoz azonban legtöbbször hús-vér kapcsolódásra és személyes kísérésre is szükség van.

Talán éppen ezért tartom fontosnak, hogy én is megosszam azt, amit tanulok, tapasztalok és továbbadásra érdemesnek érzek. Egy gondolat néha éppen elég ahhoz, hogy valami elinduljon – és később akár egy mélyebb, személyes folyamat alapjává váljon. Hogy velem vagy valaki mással, számomra másodlagos. Az a fontos, hogy megtaláld azt az embert és utat, amely neked való.

Ha szívesen kapcsolódnál hozzám így is, időről időre szakmai gondolatokat, személyesebb történeteket és felismeréseket osztok meg veled.