Szalai-Taskó Barbara | Rólam

Szalai-Taskó Barbara vagyok, szakmaközi szupervízor, coach, mentor, képzésfejlesztő és kommunikációs szakember.

Azt hiszem, az életem egyik legfontosabb kérdése mindig is az volt, hogyan tudunk békében lenni önmagunkkal, egymással és a környezetünkkel. És hogyan tudunk ebből valami jót továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek.

Ehhez furcsa módon éppen saját kríziseim vittek közelebb.

Gyerekkoromban a szüleim válása volt az első ilyen élményem. Talán ekkor éreztem meg először, mennyire fontos lenne, hogy ne bántsuk egymást, és hogy kapcsolataink jobban, egészségesebben működjenek. Azt már kisgyerekként is úgy gondoltam, hogy az emberek alapvetően jóra törekszenek, nem feltétlenül szeretnének kárt okozni. Azt viszont nem értettem, miért ilyen nehéz változtatni és kiegyensúlyozott kapcsolatokban élni.

Sokáig nem támogatói területen, hanem egészen más érában kerestem az utamat.

Televíziós műsorkészítőként dolgoztam, a műsorasszisztensi munkától a főszerkesztői szerepig jártam végig a ranglétrát. Rengeteget tanultam a nagy rendszerek működéséről: milyen az, amikor egy élő adásban egy egész stábnak egyszerre kell mozdulnia, és minden egyes kis elem számít. Nagyon megszerettem a történetmesélést és az esztétikus vizualitást. Legközelebb mégis azok a beszélgetős műsorok álltak hozzám, ahol valós emberi történeteket hallgathattunk meg, és ahol úgy éreztem, közösen valamilyen értéket teremtünk.

Szerencsésnek érzem magam azért is, mert a természethez való mély kapcsolódás egész életemben elkísért. Búvárként a világ különleges pontjaira juthattam el, többek között kardszárnyú delfinekkel és nagy fehér cápákkal merültünk és forgattunk. Ezek az élmények sokat adtak ahhoz, ahogyan ma az élő ökoszisztémákról, az együttműködésről és a környezetünkhöz való viszonyunkról gondolkodom.

Később megszülettek a gyerekeim, és sok minden átértékelődött bennem. Kapaszkodókat kerestem ahhoz, hogyan tudok jó anya és társ lenni, és hogyan adhatok valami mást, valami jót tovább a gyerekeimnek. Bár korábban dúlaként már támogattam anyákat és családokat, igazán ekkor kerültek az emberi kapcsolatok a figyelmem középpontjába.

Először a Thomas Gordon-féle nyertes-nyertes kommunikációval találkoztam, majd a GordonTA szervezettel, ahol coach, tréner, később szakmaközi szupervízor lettem, három évig pedig vezetőként is támogattam a munkát. Programokat újíthattam meg, képzéseket fejleszthettem, és közben rengeteget tanultam. Őszintén hálás vagyok ezért az időszakért.

Aztán egy újabb krízis állított meg. Egy kívülről sikeres időszakban pániktüneteim jelentek meg, miközben a férjem váratlanul intenzív osztályra került. Sokáig nem tudtam elfogadni a helyzetet, és küzdöttem ellene. Aztán rájöttem, hogy a kifelé vezető út mindig befelé, a fejlődés felé vezet...

Hiszen sokszor úgy gondolunk a krízisekre, mint olyan nehézségekre, amelyekre semmi szükségünk. Én ezt nem így látom. Szerintem ezek a kihívások igazi jelzőkövek: ha hajlandóak vagyunk meghallani őket, sokat megmutathatnak abból, hogyan élünk, mit cipelünk magunkkal, és min lenne érdemes változtatnunk.

Engem ez az időszak igazán mélyre vitt. Önismereti és terápiás folyamatok során egyre többet foglalkoztam a gyerekkori és transzgenerációs mintáimmal, azzal, mi mindent viszünk tovább a családunk történetéből úgy, hogy sokszor észre sem vesszük.

Szakmailag is sokféle nézőpontot és módszertant ismertem meg.

A munkám gerincét ma is a tranzakcióanalízis, a játszmák megértése és a humanisztikus szemlélet adja. Tanultam Gestaltot, PCM-et, team coachingot, Action Learninget és női csoportok vezetését. Jelenleg Physis Pozitív Pedagógiát és IFS-t (Internal Family Systems) tanulok, utóbbival pedig a későbbiekben terápiás munkában is szeretném kísérni a hozzám fordulókat. Mára mindebből egy komplex, integrált szemlélet állt össze bennem.

Talán nem is az a legfontosabb, hányféle módszert tanultam, hanem az a tudás, amit ezekből, a saját tapasztalataimból és a csodálatos ügyfeleim tanításaiból magammal viszek. Mert hogy nemcsak mi segítünk fejlődni klienseinknek - ők is napról napra tanítanak minket, segítőket.

Jelenleg szupervízióban, coachingban és mentorálásban dolgozom egyénekkel és kis csoportokban. Emellett képzéseket és fejlesztési programokat tervezek, és kommunikációs szakemberként is dolgozom, többek között a Women Business Angels női szervezet munkáját is támogatom.

Minél többet tanulok, annál inkább ugyanoda jutok vissza: minden belülről indul. Éppen ezért az önreflexió érték.

Ahogyan önmagunkkal vagyunk, úgy vagyunk hatással a családunkra, a kapcsolatainkra, a munkánkra és a tágabb környezetre is. Ez pedig nagy felelősség. Amit mi megtanulunk jobban csinálni, abból talán már valami mást adhatunk tovább a gyerekeinknek és az utánunk jövő generációknak.

Számomra valahol erről szól a béke szolgálata.